Ákos:Valaki mondja meg...

Valaki mondja meg milyen az élet
Valaki mondja meg miért ilyen
Valaki mondja meg miért szép az élet
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért jó az ember
Valaki mondja meg miért nem
Valaki mondja meg miért lesz gonosszá
Valaki mondja meg miért nem

Valaki mondja meg kinek kell hinnem
Valaki mondja meg kinek nem
Valaki mondja meg ki hova érhet
Milyen az íze az élet vizének
Valaki mondja meg a hosszú évek
Miért tűnnek úgy mint egy pillanat
Valaki mondja meg mi az hogy elmúlt
Valaki mondja meg hol maradt

Valaki mondja meg hogyan kell élni
Apám azt mondta: ne bánts mást
Valaki látta hogy bántottalak már
Valaki látta hogy bántottál
Valaki mondja meg miért vagyunk itt
Anyám azt mondta hogy boldog légy
De anyám azt nem mondta miért nem e földön
Anyám nem mondta mondd, mond, miért

Sok gondolat tömörítve...

Ez a hétvége is eltelt.Még két hét és vége a sulinak.Hát nem szupi??? :)
Bár,ha jobban belegondolok...nyáron sem mennek nyaralni a könyvek...tanulnom kell.Ha tényleg érettségizni szeretnék ősszel németből,akkor neki kell esnem a könyveknek...Aztán biztos rám talál majd még néhány másik könyv is...Na jó,azért ne gondold,hogy rögtön június 12-én,délután,mikor vége a sulinak rögtön belevetem magam a tanulásba...Neeem,azért én sem vagyok ennyire őrült... :D
Amúgy basszus én olyan náthás lettem...uhh.Totál kész vagyok.Egész nap csak tüsszögök,fújom a nózimat és már a fejem is fáj.. :(
Amúgy észrevettem,hogy eddig akárhányszor vizsgám volt infóból én megvoltam fázva.Úgy látszik az infó vizsga vonzza magával,hogy meg is fázzak... -.-'
Ajj,most húzták fel az agyam.Mért van az,hogy már a második ember jön azzal,hogy majd holnap megcsinálja amit szeretnék,mert,hogy sok dolga van meg minden...De amikor én rajtam kell bevasalni valamit,akkor azonnal kell a dolog.És én hülye még azonnal meg is csinálom.Az ember mindig többet vár...vagy lehet csak én kérek túl sokat...de szerintem nem.Ha ők úgy,gondoltam én is így,de úgy látszik ez visszafelé nem működik...Mindegy.Ez van...
Tegnap egész délután és fél este a biológia kiselőadásomat csináltam.Vagyis bajlódtam vele.Az ikerterhességről kellett.Vicces volt,mert rengeteg dolgot megtudtam az egészről.Egyre jobban érzem,hogy ikereket szeretnék.De tényleg.Olyan móka lehet az egész. :) Na jó,befejeztem.Talán 18 évesen még korai ilyeneken gondolkodnom...és különben is ember tervez,Isten végez.
Megakartam még egy dolgot említeni.Délelőtt a misén Ati atya azt mondta,hogy sok olyan dolog van a világon,ami megmagyarázhatatlan.Ilyen a szeretet is.És milyen igaza van.Mondta,hogy jegyesoktatáson szokta megkérdezni a vőlegényt,hogy mért szereti a menyasszonyát,illetve fordítva.Sokan felsorolnak különböző dolgokat...mert szép...mert mindig mosolyog...kedves...stb...De konkrétan nem tudja megmondani,hogy mért is.Ezzel szerintem mindannyian így vagyunk.Nem tudjuk igazából kifejteni a másiknak,hogy mért is szeretjük annyira...ez egy erős tudat magunkban,hogy igen,szeretem Őt.De nem baj.Addig jó,míg van kit szeretnünk...hidd el... :)
No,azt hiszem mára ennyi futotta a blogolósdiból. :)
Legyetek jók,
puszi,
Zs.

"Ha mást adsz,mint ami vagy,semmit sem ér az egész,igaz megszerezni
könnyű,viszont megtartani nehéz..."

Változások ideje...

Ahogy előzőleg sokat írtam arról,hogy nem találom magam,most arról akarok írni,hogy hogyan próbáltam változtatni ezen...
Az elmúlt hetet nevezhetném a változások hetének is.Sok minden változott meg bennem,és körülöttem is.De egyszerűbb,ha végigmegyek az elmaradt napokon...
Csütörtök:
Mi minden történt csütörtökön??Hát Volt szokásosan hét órám.Ének órával kezdtem,ahol megkaptam a Kikivel együtt,hogy durva pokrócok vagyunk,és,hogy mért nem tudunk puha takarók lenni.Jó mondjuk ez még semmi,mert Kiksó megkapta,hogy bunkó és vattaagyú...
Ének óra után angol volt,ahol semmi extra nem történt.Témazáróra készülünk,amit kedden fogunk megírni.Utána fizika volt,ahol az átlagaimat számolgattam.De erről inkább egy betűt se...Majd matek óra volt.Siekeresen kibírtam pofázás nélkül.Ez nálam igen nagy dolognak számít.Töri óra volt a következő.Egész órán szorgosan jegyzetelgettem.A napot pedig infó fakttal zártam.Lényegében a keddi infó vizsgára gyakorolgattunk.A napocska ezzel véget is ért.Vagyis ami az iskolát illeti.Délután Tomihoz mentem.Ahonnan este negyed 8kor jöttem el.Jól éreztem magam náluk,mint mindig. :) Imádok vele lenni :)
Péntek:
Fura volt,mert nem volt Tomi suliba.Ők most mentek osztálykirándulásra.De a legfurcsább mégsem ez volt az egészben,hanem az,hogy reggel úgy keltem,hogy ma beszélnem kell valakivel.Valakivel akiről korábban azt írtam,hogy nem fogok odamenni hozzá és megbeszélni,hogy mi is a bajom.De mégis megtettem.Igazából azt hittem ez az ami a napokban nagyon nyomasztott,de nem.Miután beszélgettünk,sajnos nem éreztem azt a hű de nagy megkönnyebbülést.Sőt,még csak egy kicsi megkönnyebbülést sem éreztem.Fura volt.
De az órák csak úgy száguldoztak.Egyik a másik után.Matekból lezártak hármasra,és beszélgettem egy jót óra után a tanárnővel.Aztán hazaérve a suliból kicsit géphez ültem,majd mentem őrsgyűlésre.Nem volt rossz.Bár Cintivel majdnem leüvöltöttük egymás fejét kb. 5 percenként,de azért sokat nevettem és ezt azt hiszem Hegének köszönhetem.Valahogy,ha mi együtt vagyunk,ott csak nevetés van. :) Este is ez volt.Találkoztunk megint,akárcsak délután elhülyéskedtünk.Jó volt. :)
Aztán,hogy mért is írtam azt címnek,hogy változások ideje??Talán egyrészt,mert megakarok változni.Úgy értem a napokban igen eluralkodott rajtam,hogy nem vagyok észnél,és,hogy talán egy kicsit elvesztetem magam.Ezt akarom megszüntetni.Vissza akarok találni magamra,magamhoz.A másik oka pedig az,hogy csoportot váltottam németből.hála Istennek sikerült elérnem,hogy másik tanárhoz járhassak. :)
Azt hiszem a következő hetem elég nehéz lesz.Kedden angol témazáró és Excel vizsga,szerdán kórház,pénteken pedig töri témazáróm lenne.Meglátjuk mit hoz a jövő...
Később még lehet jövök. :)
Legyetek jók,szép hétvégét,
Zs.

Megőrültem??

Eltelt egy újabb nap...nem tudom igazából mostanában mi van velem,de mintha nem is önmagam lennék.Úgy érzem teljesen kifordultam magamból.De komolyan.Tényleg nem tudom mi a szösz van.Mindenkivel csak összekapok.Aztán,ha valaki szeret,valahogy...kételkedés van bennem,hogy vajon tényleg így van-e.Mindenkit csak passzívnak látok,holott talán én magam vagyok az?!
Ráadásul tiszta ideg vagyok.Szörnyű hét vár rám hétfőtől...hétfőn elvileg angol témazáró,kedden excel vizsga,szerdán kórház,pénteken meg történelem témazáró.Fogalmam sincs,hogy hogy fogok felkészülni arra a törire,pedig ennek nagyon jónak kéne lennie.
De,hogy még rákontrázzak egyet.A fura hangulatomhoz társul egy kis,na jó eléggé nagy hányingerérzés...remek...minden egyre jobb.Nem tudom mi van velem,de ha nem szedem össze magam két napon belül,akkor beketyózom,az tuti...bár én már semmin nem lepődök meg.Komolyan.Lehet az elmúlt napok eseményei készítettek ki egy kicsit.Tényleg.Mindenkivel csak vitáztam,hisztiztem.Én tényleg nem ismerek magamra.Ráadásul régi beszélgetéseket olvasgattam és csak rosszabbul érzem magam tőle.Olyan,mintha szétszakadna a mellkasom.És annyira nehezen győztem meg magam egy dologról,erre most amit nehezen felépítettem,most összedőlt.Király vagyok.Na és akkor még én mondom,hogy bizalom egy kapcsolat alapja.Egy hülye hisztis féltékeny lánygyerek lett belőlem.
Remek...nem tudom...úgy szívesen szembeköpném magam.Megőrültem,az tuti...Nem,tényleg nem tudom mi szállt meg...
De azt hiszem,jobb,ha ezt itt és most befejezem,mert már egy jó ideje csak ugyan azt ecsetelgetem és nem hiszem,hogy túlzottan érdekelne,hogy mit gondolok magamról.
Legyen elég mára ennyi.
That's all.
Ölelés,
Zs.

Nem az vagyok,akinek látszom??

Szörnyű,egyszerűen szörnyű nap.Már lehet,hogy a reggelem nem indult túl jól.Szintivel kaptunk össze egy kicsit,de aztán amilyen gyorsan jött az egész,olyan gyorsan el is szállt... :) Legalább egy pozitív dolog.A fizika óra után angol volt,nem volt semmi gáz,ahogy a többi órán sem,de valahogy mindig éreztem,hogy ma valahogy semmi nem jó.Mostanában úgy érzem mindenki összefogott ellenem.Bunkónak érzem a körülöttem lévőket.Ahogy hozzám szólnak,ahogy viselkednek,vagy csak szimplán viszonyulnak hozzám.
Aztán a mai beszélgetésem sem volt valami pompás G.vel.Sok minden olyan dolgot mondott,amiben lehet igazság,de akkor is nagyon rosszul estek.Mért nem rúgott inkább hasba.Az kevésbé fájt volna.Nem baj.Haragudni nem haragszom,de nem felejtek.Az biztos.
Vagy másfél órája már csak ezen rágódom és gondolkodom...Igazából...Lehet tényleg bennem van a hiba.Talán a cím is elárulja,hogy nem az vagyok akinek mutatom magam...
Azt hiszem ezen még sokat kell gondolkodnom...nagyon sokat...És,ha mindez még nem lenne elég,holnap van az a fránya német vizsga is.Valahogy...az egyik oldalamat nem tudja meghatni ez az egész,de a másik meg ott mondogatja,hogy azért ez mégis csak egy vizsga...
Na mindegy is...azért az egyetlen dolog ami vigasztal,hogy össz-vissz 12 nap van hátra és végre vége...
Na,ki tudja ma még jelentkezem-e...meglátjuk...
Legyetek jók!
Ölelés,
Zs.

Csak tetszik.

-Te hogy gondolod ezt??
Én nagyon bonyolult és problémás csaj vagyok...meg hisztis,féltékeny és lökött.De nagyon tudok szeretni,és ha valakit szeretek,azt örökké szeretem.Csak van,akinek nem elég,ami én vagyok...de ez van,magamnál nem tudok,és nem is akarok se több,se kevesebb lenni.Én így gondolom,innentől rád van bízva,hogy megéri-e...


-Bonyolult?Megfejtelek.Problémás??Megoldjuk majd együtt.Hisztis??Felvidítalak.Féltékeny??Rám nem kell...Lökött??Sose árt.Tudsz szeretni??Legjobb.És sokáig??Akkor még jobb!Nem vagy elég??Nekem totálisan elég vagy és nem kell több,mert Te megadsz mindent!Rám van bízva??Akkor összejövünk előbb-utóbb...megteszi ez egy válasznak??

Nosztalgiázás...

Régi naplózott beszélgetéseket olvastam,és rájöttem valamire.Két jó barátomat vesztettem el egy éven belül.Mennyire fura,hogy az emberek változnak,és vannak olyan barátságok amik ezeket nem bírják ki.Ritka az olyan barátság,ami sok mindent kibír.Nagyon ritka.Csak saját tapasztalatból tudok beszélni.Eszembe jutott,hogy mindkét tönkrement barátságomnál hatalmas szakadékot éreztem ott belül.Rossz érzés volt,hogy hátba szúrtak.Ahogy visszaolvastam a beszélgetéseket velük,észrevettem,hogy mennyit tettem értük.És,hogy mennyi mindent sosem kaptam vissza,csak egy egyszerű kést a hátamba.Na igen.Az ember próbálja megválogatni a barátait.Mikor találkozik valakivel és kis időt együtt töltenek,megértik egymást,talán úgy érzi,végre talált valakit,aki olyan,mint ő és segíti majd őt a nehéz napjaiban.De nem.Az élet mindig tartogat hatalmas pofonokat...
Egy barát elvesztése nagy fájdalommal jár.Pláne,ha egymás után kettőt is elvesztünk.Sosem tudjuk meg,mi miért történik.Nem mondom,hogy azokat akiket elvesztettem nem hiányoznak,de nem tudnék eléjük állni,és azt mondani kezdjük elölről.Sokszor mentem már oda emberekhez,hogy beszéljük meg,bocsánatot kérek,ha tettem valami rosszat,de hozzájuk már nem tudok odamenni.
Az egyikhez azért nem,mert egy csomószor tettem már meg ezt,mindig én alázkodtam meg.Egyszer történt,hogy ő jött oda.Most meg már nem is tudom.Talán jobb,ha mi már csak köszönő viszonyban maradunk.
A másik pedig...na igen,ő már nehezebb eset.Túl sok év barátság van mögötte.És tudom,hogy nem én szúrtam el.De nem haragszom.Már nem.Sokáig rettenetesen haragudtam rá,de rájöttem nincs értelme.Nem haragudhatok senkire.Vagy nem is az,hogy nem haragudhatok.Egyszerűen nem vagyok képes.Nem megy.Nem vagyok az a haragtartó típus.
Majd talán rájön ez a két ember,hogy valamikor nagyon fontosak voltak nekem.Lehet,egyszer megint lehetünk barátok,de az sok...nagyon sok időt vesz igénybe.Hisz sosem felejtem el,hogy én bíztam bennük,de ők eljátszották ezt a bizalmat.Nehéz valakiben újra megbízni...
Egyenlőre ennyi.
Zs.

Egy egyszerű délután és részletes beszámoló a kirándulásról :)

Ahogy írtam az előbbi bejegyzésben,be is tartottam.Képes voltam kitakarítani az egész fürdőszobát,minthogy tanuljak arra a hülye német vizsgára.Hát ez az.Bármire képes vagyok annak érdekében,hogy ne kelljen tanulnom. :D
Aztán mit meséljek még.Éppen most tettem be a Neveletlen hercegnőt.Annyira imádom ezt a filmet.Vagy már vagy ezerszer láttam,de nem tudom megunni.Meg a második részét sem.Annyira édes film.
Amúgy egész nap az orromat fújom.Biztos megfáztam az osztálykiránduláson.Na apropó osztálykirándulás.Most írok róla részletesebben is,mert előzőleg nagyon szűkszavúan lezártam.
Szóval péntek reggel a 9.40.es vonattal indultunk.Hatalmas lelkesedést nem mutattunk,de azért nem voltunk annyira lelketlenek sem. :) Ahogy kimentünk a vonathoz,rákelett jönnünk,hogy össze-vissza kell leülnünk,mert nincsenek egybe helyek.Hát jó.Julcsival mi két idős bácsihoz és egy kislányhoz társultunk be.Az első kérdése az egyiknek az volt tőlem,miután leültünk,hogy menyasszony vagyok-e.Csak lestem,aztán mivel nagyon bámulta a bal gyűrűs ujjamon lévő gyűrűt,leesett,hogy miért kérdezi.Mondtam neki,hogy nem,nem vagyok menyasszony,kicsit még korai lenne.Erre megkérdezte,hogy hány éves leszek.Válaszoltam neki,hogy nem sokára 18 leszek.Amit azzal koronázott meg,hogy azt mondta,hogy néhány évvel ezelőtt ilyenkor a lányok már 3 gyereken voltak túl.Aha.Szupi.Azért ha nem gáz,akkor én még nem akarok gyereket szülni,sőt egy kicsit még a házassággal is várnék.Nem sokáig bírtuk ott Julcsival,így körbenéztünk a vonaton,majd találtunk normálisabb helyet,így mielőtt jött volna a következő "kedves" kérdés gyorsan át is cuccoltunk.A vonat többi részét zene hallgatással,evéssel és beszélgetéssel töltöttük.Aztán miután odaértünk Pécsre lecuccoltunk a kollégiumba,de mivel csak este hatkor foglalhattuk el a szobákat,így sort kerítettünk egy kis játékra.Városvetélkedő néven futott a dolog.Mindenki csoportokba rendeződött és a pécsi utcákon rohangáltak.Szerencsére én ebből kimaradtam,mert tudtam,hogy nem vagyok hajlandó egész délután futkozni egy vad idegen városban és hülyét csinálni magamból.Így állomást vállaltam.Ez sem volt sokkal jobb.2,5 órát álltam a zsinagóga előtt,hol napsütésben,hol hidegben,hol pedig zuhogó esőben.Mindegy.Eztuán végre elfoglalhattuk a szállást,ami nem is volt annyira vészes,mint gondoltam.Mondjuk egyedül abban a szobában volt konektor és kuka,amelyikben én is laktam.Hát igen.Tudni kell szobát választani. :D
Miután elfoglaltuk a szobákat elmentünk tusolni,és néhányan elmentünk kajálni a Mekibe.Ami után pedig táncolni mentünk egészen hajnali fél 1ig.(Addig kaptunk kimenőt)Nem volt rossz. :)
Másnap ahhoz képes,hogy hajnali fél 2kor feküdtem le,nem is voltam fáradt.Még nem tudtam mi vár ránk...Reggel mentünk ki Abaligetre.Vonattal mentünk,de az állomástól gyalog kellett eljutnunk a barlangig.Hát nem volt semmi az az 5km.Kemény 1,5 óra alatt tettük meg.Gondolhatod mit művelt az egész osztály.Mindenki nyafogott,jajgatott.De a barlang az nagyon szép volt.Megérte.Jókat nevettünk,bénáztunk. :D A barlang után eldöntöttük,hogy busszal megyünk haza,mert hogy mi nem vagyunk hajlandóak még egyszer legyalogolni azt az 5km-t.Hát részemről szörnyű választás volt.Én olyan rosszul voltam a buszon,hogy ha még egy métert megyünk,én komolyan mondom kidobom a taccsot.Szörnyen kanyargós út volt és ahogy az a sofőr vezetett...hát no komment.Utána leszállva a buszról a Sparba mentünk vásárolni Milánékkal,de állítólag olyan sápadt voltam,hogy ihajj.Egy darabig Peti támogatott,segített menni,mert annyira rosszul voltam.Na,de azért lám,túléltem. :) Így utólag is,köszönöm Peti. :)
Amikor hazaértünk a boltból lehetett választani,hogy vissza megyünk a kollégiumba,vagy elmegyünk megnézni a Munkácsy kiállítást.Hát biztos csodaszépek voltak azok a képek,de nekem minden bajom volt,szóval a kollégiumot választottam.Visszaérve letusoltam,hajat mostam és azért jobban lettem.Utána elkezdtünk készülni a színházba.Maga a színház nem volt rossz,de szörnyen hosszúnak tűnt.Nagyon fáradtak voltunk.Amúgy a Hyppolit a lakáj-t néztük meg.Szóval megvolt a színházasdi is.Ennek negyed 11kor lett vége.Kaptunk még éjfélig kimenőt,de Julcsival annyira fáradtak voltunk,hogy hazamentünk a szállásra.Én elkérdtem Ági laptopját és Tomival beszélgettem. :) Végül olyan fél 1 körül feküdtünk le aludni.Már mindenki nagyon fáradt volt.Ránk fért az alvás.Vasárnap együtt mentünk el reggel misére.Utána pedig összepakoltunk és irány az állomás.Már nagyon vártuk,hogy végre a vonaton zötykölődjünk.Összességében tényleg nem volt rossz a ez a három nap,de jó itthon lenni. :)


















No,itt van két képet a színházról.Remélem tetszenek.
Legyetek jók!
Ölelés,
Zs.

Még élek... :)

Hosszú idő óta nem írtam,tudom.Valahogy mindig elmaradt,aztán csak teltek múltak a napok.
Nem hazudok,pontosan megnéztem egy hete és egy napja írtam utoljára.Az utolsó bejegyzésemben még nagyban biztattam mindenkit,hogy szurkoljon a Körmendnek,hogy bejussunk a döntőben.Hát aki szurkolt,annak köszi,de sajnos egy ponton elbuktuk a döntőbe jutást.Így most 1-1-es állással játszunk a bronzéremért.Majd meglátjuk mi lesz.
Aztán,azóta a suliban is eltelt egy hét.Különösebb dolgok nem történtek.Tanulgattunk,mérgelődtünk,bolondoztunk,mókáztunk és nevettünk nagyokat.Tegnap jöttünk haza az osztálykirándulásunkról.
Pécsen voltunk,pénteken reggel mentünk,és tegnap (vasárnap) délután értünk haza.Nem mondom,hogy nem volt jó,mert hazudnék,de azt hiszem,ha azt mondom,hogy lehetett volna jobb is,akkor nem mondok rosszat.Mert tényleg volt,hogy nagyon jól éreztük magunkat,meg jókat nevettünk,de volt,hogy a fenébe kívántuk egymást,és azt mondogattuk bárcsak már otthon lennénk.Amúgy nagyon tetszett Pécs.Imádni való hely.Ha nem lenne öt órás az út,biztos oda mennék egyetemre.De így,hogy ennyit kell utazni,és havonta csak egyszer jönnék haza,így inkább lemondtam az ilyesfajta terveimről. :)
Aztán mit mondjak.Ma szünet van,szóval tök jó.Kicsit azért kipihentem magam.A héten vár rám egy német szóbeli vizsga,aztán lesznek történelem órák is...Valamint csütörtökre kell leadni egy fizika kiselőadást.Ó,ezt este meg is csinálom.Visszatérve a németre,valahogy nem tud a dolog meghatni... :D
Sokkal jobban izgat a jövő hét...Hétfőn vizsgázom Excelből,kedden pedig megyek be a kórházba.Pont kedden.Pont,amikor Tominak van a születésnapja.Annyira szomorú,de egyben dühös is vagyok.Pont aznap kell agyvizet venni.Nem ám mondjuk 3-án.Nem.Pont Tomi születésnapján. :(
Egyenlőre még jobban izgulok az infó vizsga miatt.De azért a gyomrom összeugrik a kórház szó hallatán.És legbelül már remegek,annyira félek.Azt mondják nem kell,mert aki csinálni fogja,nagyon tapasztalt,meg a legjobb,de akkor is.Félek. :(
Na azt hiszem most nekiállok a fürdőszobai cuccok rendberakásának,mert áldatlan állapotok uralkodnak.Ja remélem tetszik az új stílus. :)
Légy jó,igyekszem gyakrabban jelentkezni.
Sok puszi,ölelés,
Zs.

Újabb hétvége.

Megint egy hétvége eltelt.Jó részét tanulással töltöttem,illetve a családdal.Hétvégén volt Danika és Gergő keresztelése.Komolyan,szerintem nem hazudok,ha azt mondom,hogy nagyon szép volt,és majdhogynem több volt a gyerek magán a keresztelőn,mint felnőtt. :)
Maga a hétvége igazán hosszúnak tekinthető,mert pénteken sem voltunk suliban.A tanárok mentek kirándulni.Na de igazán "klassz" idejük volt.Igen fos az idő még mindig és egész hétre ilyet mond.Überkirálytutifrankó! -.-" A következő hétvégén lesz az osztálykirándulás,Pécsre.Már várom. :) Megyünk színházba is,és tényleg jónak ígérkezik. :)
Amint láthatod,megint megváltozott a stílusa a blognak.Nem tudom,talán azért,mert elegem volt,hogy az idő is ilyen sz*r és a blogomon is csak a fekete-fehér szín szerepel.Ettől ez is kicsit olyan szomorkásnak tűnt.Pedig végső soron nincs rossz kedvem.Azért ki sem ugrom a bőrömből.Pont olyan határeset.
Pénteken voltam Tomival Körmend-Paks meccsen.Igen izgalmas meccs volt,ahol végül fránya 3 ponttal ugyan,de kikaptunk. :( Ma lesz a nagy meccs,ugyanis most 2-2 az állás.Aki ma megnyeri a meccset,ő jut be a döntőbe.Aki él és mozog,szurkoljon!!!!!

"Esküszünk a Körmend magyar Istenére,
piros feketével írjuk fel az égre.
Minden RED DEVILSes,kinek lelke tiszta,
a bajnoki címet együtt vesszük vissza!
Te jó Körmendi Dózsa,sose leszel árva,
mindig szívünkben élsz szeretetbe zárva!
Patonay Imre,meghajlunk előtted,
a Körmendi Dózsát az egekbe emelted!
MTE! MTE! "

Újra itt... :)

Nem garantálom,hogy ez a bejegyzés is olyan hosszú lesz,mint az utóbbi,de azért elmesélem mi történt velem vasárnap óta...
Hétfő:
Újra kezdődött az iskola.Nem is volt annyira vészes.Azt hittem rosszabb lesz,de nem.Első órában megírtam a matek javítót...hát nem tudom.Úgy álltam hozzá,hogy minden jobb,mint az egyes.Remélem tényleg nem lesz ez is egyes,mert akkor aztán nagy bajban leszek.Utána volt dupla hittanom,ahol az egyiken írtunk egy dolgozatot,ami kész vicc volt.Mármint nem a dolgozat,hanem annak a megírása.Mindenki mindent nézett,mindenki mindenkinek segített.Én közben megbeszéltem Marcival,hogy hogyan dolgozza ki a német tételeket.Járkáltam ollót kutatva,majd mikor sikeresen elláttam a vérző ujjamat,újra elfoglaltam a helyemet és befejeztem a dolgozatomat.Utána dupla magyar volt,ami magához képes igen gyorsan eltelt.Talán,mert Julcsi ült mellettem,és vele mindig gyorsan repülnek az órák.Aztán angol óra volt,ahol igazából semmi extra dolog nem történt.A napot pedig egy csodás német órával zártam.Szerintem mindenkinek jobb,ha azt nem kommentálom...
Kedd:
Tegnap igazából semmi extra nem történt,legalábbis nem ugrik most be.Fizikával kezdtem,ahol sajnos nagyon lassan ment az a fránya óramutató...Utána angol óra.Sikeresen megúsztam a felelést. :) Angol után művészetek volt.Most kivételesen igen gyorsan eltelt az óra.Talán azért,mert jókat szórakoztam a Fruzsi kitalált hülyeségein az én magánéletemről... :D Ezután az óra után igazán vicces pillanat következett.Biosz óra egy témazáróval fűszerezve,amire egy betűt nem tanultam.Vicces volt,de tényleg.A körülöttem lévők közül mindenki mindenkinek segített,súgott ahol,amiben tudott.Én nekem minimum a kettes volt a cél,de miután egész jól haladtam a feladatok megoldásával,tök simán megszólaltam,hogy a végén még meglesz a hármas is.Szegény M.né tanárnő jót derült ezen a beszólásomon.A biosz óra után egy tesi következett,ahol úgy döntöttem hát én most átöltözöm.Nem tudom,hirtelen mozgás mánia jött rám.Szegény Julcsit mit nyúztam,hogy futás közben ne álljon meg,hanem fusson... :D Azután pedig egy német fakt volt,ahol kaptam egy hármast,egy négyest és egy ötöst is.Tiszta jó volt.Miután korábban elengedtek engem egy negyed órával,így leültem a suli előtti kis udvar részen a padra Fruzsival,hogy megvárom itt Katit.Aztán egyszer csak megjelent Tomi is,szóval bementem vele a menzára,ahol hallgathattam Monyó és Gábor hülyeségeit. :D Utána pedig haza jöttem,ahol tanulgattam...
Szerda:
Vagyis ma.Nahát,ma egy némettel kezdtem volna,ahol témazárót is írtam volna,ha az a volna ott nem lett volna... :D Na a lényeg az,hogy elmaradt az első órám,így a témazáró írása is...Mázli...az...nagyon is az. :D Aztán utána volt magyar óra,ami nyelvtan lett volna,de most irodalom volt,és összefoglaltunk Adyból.Magyart média követte,ahol egész jól elszórakoztunk Julcsival a hülyeségeinken,meg közben történelmet tanultam.Következő óra eltaláltad töri volt,ahol megint megkaptam a karó témazárómat...most már nem mondok rá semmit...Tényleg.Ennyi.Történelem után osztályfőnöki volt,amit tesi követett volna,de előadást tartottak nekünk a daganatos betegségekről...na jó jórészt csak a mellrákról,meg a stb. ilyen női cuccról volt szó.Komolyan már azon csodálkoztam,hogy az abortusz nem jött elő...A napomat pedig egy angol órával zártam,ami egész jó volt. :)
Most,hogy megvoltak a napi beszámolók két dolgot szeretnék még kiemelni.Az egyik,hogy nagyon örülök,hogy Julcsival újra ilyen jóba lettünk.Éppen arról beszélgettünk,hogy most jöttünk csak rá,hogy ilyen jóba vagyunk az milyen jó.Mert volt nekünk egy olyan időszakunk,amikor nem voltunk annyira szoros barátságba.Vagyis inkább nem álltunk olyan közel egymáshoz,mint mondjuk most.De örülök,hogy újra visszataláltunk egymáshoz.A másik ilyen dolog Tomi.Olyan hihetetlen,hogy már 3 hete együtt vagyunk,de tényleg.Mintha most lett volna,hogy összejöttünk,és azóta már eltelt 3 hét.Csak gondoltam megemlítem ezt a három hetes dolgot.És azt,hogy szeretem. :)
Na azt hiszem mára ennyit.Majd valamikor jelentkezem.
Legyetek jók!
Ölelés,
Zs.

Pár napról és a családias vasárnap (:

Hát az elmúlt pár napban nem írtam,tudom.Szóval most ennek a pótlása fog következni.
PÉNTEK:
Felkeltem ugyan úgy,mint bármely másik nap,csak most kivételesen nem iskolába,hanem ugye a kórházba mentem.Odaértem 8 óra előtt talán 10 perccel,de sehol nem volt még senki.Oké,gondoltam,semmi gáz,csak 8ra hívtak.Hát de amikor már 8 óra tízkor se történt még semmi,na akkor már kezdtem kicsit idegeskedni,hogy mi a szösznek hívtak ide reggel 8ra,ha nincs még itt egy lélek se.Na lehet ezt korábban kellett volna gondolnom,mert negyed 9kor jött két asszisztens ápoló csaj,akik közölték,hogy ők engem keresnek.Mondom nagyon tuti.Akkor közölték,hogy hát még kellene egy kicsit várni,mert még bekapcsolják a gépeket,meg előkészülnek a vizsgálatra,majd behívnak,addig várjak,üljek le nyugodtan.Oh,mondom köszi szépen...mintha nem ezt csináltam volna már fél órája.Na egy újabb tíz perc elteltével kinyílt a rendelő ajtaja és behívtak.Mondták,hogy vegyem le a harisnyámat meg hát a szoknyámat is,hogy ne gyűrődjön meg a vizsgálat alatt.(Na ez egy jó pont gondoltam!)Aztán közölték,hogy fel kellene hasalnom az ágyra,ők meg szépen lassan elkezdik a különböző drótokat rám tenni,hogy aztán,ha fél 9 felé ideér a doktornő,akkor elkezdhessük a vizsgálatot.Oké,gondoltam mért ne.Aztán egyszer csak előkerült az aceton és az alkohol,amivel elkezdték bedörzsölni a lábamat a derekamat,és amitől majdnem rosszul lettem:a hajamat.Oh,annyira boldog voltam...ugyanis én éppen előző nap mostam hajat.Király.De azok a fránya tappancsok sehogy sem akartak a fejemen maradni.ekkor az egyik asszisztens megszólalt,hogy annyi hajam van.A szemem az égbe emelkedett,hogy hát Úristen,arról nem volt szó,hogy kopaszon kell a vizsgálatra jönni.-.-' Kis idő telt el,végre a fejemen maradtak azok a hülyeségek,amikor hallom,hogy az egyikük odaszól a másiknak:Te ezt hová kell rakni?Mire a másik válaszol:Hát én sem tudom.Szerintem tegyük a bokájára,nem?Na ezt már nem voltam hajlandó kommentálni,vagy talán csak annyival,hogy oké,ennél gázabb már nem lehet.Hogy én mekkorát tévedtem...Éppen elakarták kezdeni a vizsgálatot gondolván,menni fog a doki nélkül is,ő meg majd csak kiértékeli,így minden gyorsabb lesz,amikor rájöttek,hogy a gép át lett állítva angolra és ők nem értenek így hozzá.Csak kattintgattak össze vissza mindaddig,amíg sikerült lefagyasztani a vizsgálatot végző laptopot.Nyomkodtak rajta mindent,de sehogy sem sikerült dűlőre jutniuk.Már azon voltam,hogy közlöm velük,hogy az Isten áldjon meg titeket nyomjátok le a CTRL+ALT+DEL-t és minden megoldódik.De nem ők csak sopánkodtak,hogy most mi a szöszt csináljanak,teljesen meghalt a gép.Nyomkodták össze vissza,mígnem végül is kikapcsolták,majd vissza.Hát majdnem felsikoltottak örömükben amikor utána visszakapcsolva minden problémájuk megoldódott.Na végre...akkor végül megcsinálták a vizsgálatot és a doktornő is megérkezett.Közölték,hogy nem tudják most értékelni a vizsgálatot,mert óriás csúszásban vannak,de,ha kicsit később visszamegyek,addigra megírják a papírt.Jó,akkor én mondom vissza megyek a suliba,mert nem akartam lemaradni történelemből.Éppen angolra értem vissza ahol jóformán semmit nem csináltunk.Viszont megtudtam,hogy írunk röpdolgozatot történelemből.Aha.Na hát nekem sem kellett több.Összeszedtem az összes cuccomat és szépen amilyen gyorsan beértem a suliba olyan gyorsan is távoztam.Na neeem,én aztán nem voltam hajlandó dolgozatot írni,mikor egy betűt sem tanultam.Még szerencse,hogy volt igazolásom.Aztán vettem egy kávét,majd újra célba vettem a kórházat ahol találkoztam anyuval,aki közölte,hogy ő most jött a dokitól és közölte,hogy sajnos még mindig nem volt ideje megírni a papírt,de majd odaszól a másik orvosomnak akinek vinnem kellett volna aznap a leletet.Enyhén idegesek voltunk anyuval.Jó mindegy,nem sok időnk volt erre,mert 11 óra elmúlt és fél 12re a szemészeten kellett lennünk.A fél várost átrohantuk és pont félre értünk oda,de persze,hogy csak délben hívtak be.Megvizsgáltak,még a pupilláimat is kitágították,ami valljuk be igen sz*r érzés volt.De amikor belenéztem a tükörbe,akkor olyan volt,mintha fekete lenne a szemem,nem is kék.Ez az egy vicces volt benne. :D Fél 2 körül végeztünk a szemészeten,és rögtön mennem kellett volna a dokihoz,de megbeszéltük vele,hogy mi most hazajövünk,mert reggel óta nem ettünk semmit és nála még egy órát kellett volna várni,hogy bekerüljünk.Azt mondta menjünk nyugodtan,közben már beszélt a doktornővel is a délelőtti vizsgálatot illetően.Akkor futás haza ebédelni,majd vissza a dokihoz.Kiakadtam megint.Semmi konkrétat nem mondott.Meg se lepődök már ezen.Piszkosul elegem van az orvosokból.Mindegyikük mást mond,ha egyáltalán mond valamit.Már egyáltalán nem is akarom tudni,hogy mi is a bajom...persze egyáltalán,ha van valami is...Utána mire hazaértem muszáj volt nekiállni angolt,meg történelmet tanulni,mert másnap suli volt...
SZOMBAT:
Tehát,igen ez már szombat...Ma is korán kellett kelni,mert iskola volt,ugyan rövidített órákkal,de mégis suli...Második órában írtuk meg az angolt...hát azt akkora kapának éreztem,de jól is,ugyanis Katinak később megmondta fakton,hogy nem tudja,mi van velem,de egyes lett a dolgozatom.Hát ez nem volt meglepetés.Tudtam,hogy az lesz.Harmadik órám fizika volt,ahol Martin mellé ültem és egész órán dumáltunk,meg elszórakoztunk,ami azért az Ofőmnek nagyon nem tetszett.Nem tetszését ki is fejtette néhány nem túl kedves pillantással,vagy csendre intéssel.Azután matek óra volt,ahol új anyagot vettünk,de megbeszéltem a tanárnővel,hogy had írjak hétfőn javítót,ugyanis egyes lett a dolgozatom...Szerencsére belement.Az utolsó órám történelem volt,ahol hála Istennek megúsztam a felelést,így csak a jövő héten vár rám egy röpdolgozat.Nem baj,addig talán rátudom magam venni,hogy tanuljak.Muszáj lenne,de tényleg.Lett volna ugyan töri után még faktom,de elmaradt,mert nincs itthon a tanár.Nagyon jó,alig van már óránk a vizsgáig,és még sehol sem vagyunk...-.-'' A délutánom már nem volt ennyire szörnyű...bár attól függ honnan nézzük.Megbeszéltük Tomival,hogy eljön délután,és segít a matekban.Oké,örültem,hogy segít,de annak még jobban,hogy átjön. :) Mondtam,hogy valamikor ebéd után bemegyünk a mamámhoz a kórházba meglátogatni,de igyekszünk és akkor írok,ha jöhet.Hát persze,hogy 3 órakor mentünk be és egészen 4ig ott is voltunk.Ekkor már kicsit nagyon pipa voltam.Nem azért mert bementünk,dehogy.Hanem azért,mert meglett beszélve,hogy rögtön ebéd után megyünk...Na mindegy is.Végül Tomi 3/4ed 5kor jött át.Beszélgettünk először,aztán vacsoráztunk,és végül nekiestünk annak a fránya mateknak.Amúgy pont tegnap volt 8 hónapja,hogy megismertük egymást,és vicces volt,mert amikor először átjött hozzám,akkor is matek miatt jött... :) Aztán miután végeztünk a matekkal,megnéztük a Megasztárt.Istenem,hogy mennyi balek ember van ebben az országban.Abszolút,érezhetően nincsen jó hangja,és inkább jobb lenne,ha ki se merészkedne a fürdőszoba falai közül,mert az mindenkinek jobb lenne...de nem...ő aztán nem.Fogja magát és kiáll ország világ elé,és inkább szénné égeti magát.Hát gratulálok.Sok esze van egyeseknek.Aztán miután Tomi elment anyuval az esküvőjükről kezdtünk beszélgetni,mígnem én előkerestem a menyecske ruháját,amit fel is próbáltam,és pont jó volt rám.Nagyon szép az a ruha.*.* Aztán befeküdtem mellé az ágyba és az esküvői albumukat néztük meg.Jó volt.Negyed 11 körül végeztünk,amikor úgy döntöttünk,ideje aludni,mert fáradtak is vagyunk,meg vasárnap-azaz ma-hosszú napunk lesz...
VASÁRNAP:
Na hátelég hosszú mese után érkeztem meg a mai naphoz.Reggel kilenckor ébresztett anyu,hogy ideje lenne felkelni,mert nem leszek készen.Egy gyors reggeli,fogmosás,mi egymás hasonló dolog,aztán nagy nehezen kitaláltam,hogy mit veszek fel.Hiába terveztem el már a hét elején,hogy mibe megyek,persze,hogy nem azt választottam. :D 10 órakörül indultunk el mamáékhoz.Felvittük nekik az ajándékokat,virágot,magyarul megköszöntöttük őket.Mama ma 76 éves,Papa pedig a jövő héten tölti be a 80.at.Szóval miután megvolt a gyors köszöntés,anyu megcsinálta a mama haját,addig mi a papának segítettünk a szoba átrendezésében.Vagyis őt leültettük,mert kicsit megszédült,mi meg mindent oda és úgy raktunk,ahogy mondta,kérte.Utána negyed körül elmentünk misére.Aztán pedig az étterembe mentünk,ahol megebédeltünk és én meg meglátogattam a szakácsokat.Ugyanis üzentek a pincérrel,hogy mi az,hogy már be se nézek hozzájuk.El nevetgéltünk egy kicsit a konyhán.Az étterem után mamáékhoz mentünk,ahol tortát ettünk,beszélgettünk.
Na igen azt hiszem ennyi volt ez a hétvégém.Hát ha ezt a hosszú bejegyzést sikeresen végig olvastad,akkor büszke lehetsz magadra.
Holnap jó nehéz nap vár rám.egy angol felelés és egy matek javító.Ha van egy kis időd,gondolj rám. :)
Szép estét!
Legyetek jók!
Ölelés,
Zs.
Képek a mai napról:

Röviden.

Helló-belló...:)
Megint visszatértem.Egész délután nem csináltam mást,csak a hittan recenziót írtam.Hát nagyon ajánlom,hogy jó legyen,bár sokat nem variáltam.Átírtam az alap szöveget a saját nyelvezetemre és tádááááám,már kész is lett. :) Ez is letudva.
Na amint láthatod bal oldalt lett egy új menüpont "Teendők" néven.Gondoltam kiírom,és így még jobban szem előtt vannak a dolgaim.
Szóval most,hogy a hittan kész,nekiállok egy kicsit törizni,bár nem igazán visz rá a lélek...de sajnos muszáj...Holnap mozgalmas napom lesz.Megint kórház,aztán szemészet,végül doki.Már alig várom...
Szerintem mára ennyi...reggel úgyis olyan sokat írtam,hogy ma túlszárnyaltam önmagam.
Legyetek jók,
ölelés,
Zs.

Eseménydús,izgalmas reggel

Szép jó reggelt! :)
Na igen,azért én nem ezt gondoltam,amikor kinyitottam a szemeimet.Arra keltem,hogy valaki,mint a harkály egyenletesen kalapál hármat,majd abba hagyja,minimális szünet,majd megint három ütés...ezt megcsinálta még kétszer,majd teljese csend.Aha mondom hát ez egyszerűen csodálatos.De érted utána már nem folytatta ám egy jó órán keresztül...Kicsit húzta csak fel az agyam.Mindegy,végül is háromnegyed kilenc volt,szóval ideje volt felkelni.Ekkor lett egy kicsit jobb kedvem,mert rájöttem,hogy mások már csücsülnek a padban és tanulnak...hehe... :D Én meg még a többi Premóssal itthon lazsálok...azért jól megy,nem? :)
Na miután összeszedtem minden erőmet felkeltem és lecaflattam a konyhába.Ott megállapítottam,hogy sehol senki,majd egy kis segítséggel,aki Kati volt,rájöttem,hogy anyu és apu fogorvoshoz mentek.Aha.Hát jó.Készítettem egy barna kifliből,felvágottból és zöldségből magamnak reggelit,amit tévé és újságolvasás közben szépen lassan majdnem háromnegyed óra alatt elfogyasztottam.Miután befejeztem és elpakoltam készítettem egy kávét magamnak.Igazából nem tudom mért kávézom,mert csak elalszom tőle...Bár ez nem is nevezhető kávénak,mert ez csak olyan cappuccino szerű utánzat.És már éppen kész volt a kávé,kevergetve indultam fel,hogy felöltözöm,amikor megláttam,hogy a ház előtt áll egy tűzoltó autó...Uhh mondom,hát ez meg mi a szöszt keres itt.Katinak kiabáltam,aki akárcsak én rögtön az ablakhoz ment.Kinéztem és csak azt láttam,hogy megy a szomszéd háza felé.Megfordult a fejembe,hogy képesek voltak ezek valamit felgyújtani...Közben feljöttem Katihoz,aki mondta,hogy áll a két házzal odébb lévő ház előtt a víz.Én is kinéztem az ablakon,de sokat nem láttam,így hát fogtam magam és a rózsaszín kis köntösömben kivonultam az utcára.Lehet nem volt ez annyira jó ötlet,mert nem is kapcsoltam,hogy az utca tele van tűzoltókkal.Ráadásul 20 és 30 év közöttiekkel.Aha.Hát ez király.Ahogy kiléptem az utcára minden szem rám szegeződött.Kezdtem magam egy kicsit hülyén érezni... :D Aztán megláttam,hogy az utca végén jön anyu.Gondoltam megvárom,de Ő még leállt az utca végén beszélgetni a szomszéddal,illetve egy tűzoltóval.Oh,mondom hát ez még királyabb...Most már igazán hülyén éreztem magam,mert a drága tűzoltók még mindig csak bámultak.Nem tudom nem láttak még szőke hajú,rózsaszínköntösös lányt reggel???Pedig még kócosnak sem mondhattam magam,mert mikor felkeltem reggel összefogtam a hajam és akkor megfésülködtem...Na mindegy,hamarosan anya is befejezte a beszélgetést és jött,mondva,hogy éppen mondta neki az egyik tűzoltó,hogy reméli,hogy nem most tusoltam,mert akkor ért egy kis meglepetés...Ja igen,ha nem mondtam volna még akkor csőtörés volt.Nagyszerű.Miután bejöttünk kapcsoltam,hogy,ha én még köntösben vagyok,akkor se nem mosakodtam,se fogat nem mostam,szóval akkor uccu gyorsan fogat mosni.Épp,hogy volt már víz...na mindegy,a lényeg,hogy megoldottam.
Most nekiállok a hittan házi dogának,vagyis először a témájához kapcsolódó anyagnak az olvasásához,ami a következő: A család pápai tanácsa, a gyóntató atyák Vademecuma a házassági erkölcs néhány kérdésben.Izgalmasan hangzik nem? :D
Na lehet,hogy még jövök később.
Legyetek jók,
puszi:
Zs.

Már jobban...

Kicsit azt hiszem túlzásba vittem az előző bejegyzést.Annyira nem vészes a helyzet.Tudom,hogy ezt is megoldjuk Tomival,mint annyi minden mást. :)
Na ennek örömére,hogy jobb lett a kedvem,kicsit a blogomat is megváltoztattam.Ráadásul még az sem szontyolít el,hogy egy nagy kupac vasalni való vár rám.Van ilyen.De igen is kivasalok.Egyrészt mert szeretek vasalni,vagyis inkább nem esik nehezemre,másrészt pedig anyunak is megígértem.És én olyan vagyok,hogy azt amit ígérek,azt be is tartom. :)
Szóval most csak felpötyögtem,hogy már jobb kedvem van,ja és kicseréltem a hét képét...vicces...a hét közepén futotta csak rá időből...na jó inkább erőből... :D
Legyetek jók!
Puszi,
Zs.

Pocsék idő,pocsék hangulat...

Hiába volt itt a legjobb barátnőm,hiába tartottunk egy csajos délelőttöt,még sincs jó kedvem.Nem értem az embereket.Szomorú vagyok,és rosszul érzem magam.Csak jelzem,hogy semmi köze az egészhez Tomihoz.Még mindig szeretem...nagyon is.És minden rendbe is van.Csak vannak akik hát nem tudom,nem igazán örülnek,hogy sokat találkozunk.Valamilyen szinten megértem őket...csak....kicsit nézzék a mi szemünkkel a dolgokat... :(
Na de szóval,volt egy csajos délelőttöm.Julcsi jött át -Ő az én legjobb barátnőm,ha esetleg nem tudtad volna...-.Megnéztük a férjhez mész,mert azt mondtam című filmet,és rengeteget dumáltunk.Jó volt.Julcsival mindig is egy hullámhosszon voltunk,ugyan úgy álltunk a dolgokhoz,megértettük egymást.Nem hiába lettünk legjobb barátnők. :)
No aztán hamarosan az érettségi szünet is végéhez ér,és kezdődik az utolsó nagy hajtás,ugyanis több szünet már nem lesz...mármint ilyen hosszabb...csak a nagy nyári szünet...
Jó,akkor most azt hiszem ennyi.
Valamikor majd jelentkezem megint.
Ölelés,
Zs.

Rólunk.

Annyit írtam már,hogy boldog vagyok,meg hogy boldoggá tettek.De hogy ki is az aki ennyire feldobta és dobja is a napjaimat,akivel mindenkinél jobban szeretek lenni?Ki az,aki ennyire boldoggá tett?
Tomi.Én vagyok az a szerencsés,aki szeretheti Őt. :)

Az első közös kép rólunk...Ez a kép Pécsen készült 2009.október 24.-én.Itt még csak barátok voltunk.Alig ismertük még egymást,de ekkor már éreztem iránta valamit,ami a későbbiekben nem mondom,hogy elmúlt,de lecsillapodott...Aztán lassan két hete újra feljött,és lám együtt vagyunk. :)
Fura,mert nem sokára 8 hónapja lesz,hogy ismerjük egymást,és tegnap beszélgettünk,hogy valahogy azért sosem volt ez igazi barátság.Félre értés ne essék nem olyan értelemben,hogy rossz barátai voltunk a másiknak,csak valahogy ez mindig is több volt...Csak magunk sem mondtuk ki...
Ha lesz frissebb kép,ígérem felteszem azt is.Most viszont megyek,valamikor jönni fogok.
Búcsúzóul egy idézet:

"A szerelem nem más,mint egy barátság,amely lángra kap." :)

Ölelés,
Zs.