Ünnepek után...

Ez az ünnep is megvolt.Most minden szépen lassan visszatér a régi kerékvágásba.Holnap megint kezdődik a suli,és minden tényleg a régi lesz.Vagyis nem.Mégsem.Hiszem semelyik nap nem olyan,mint az előző.Mindegyik különbözik a többitől,ha csak egy picit is,de mégis.Minden napnak megvan a maga szépsége.Ahogy a maga izgalma és meglepetése is.Mindig minden napért érdemes élnünk.Tudom,hogy sokszor vagy te is úgy,hogy azt mondod,szörnyű egy nap volt,semmi nem úgy alakult,ahogy vártad,semmi nem tetszett benne,egyszerűen jobb lett volna,ha az a nap kimarad az életedből.De ez nem igaz.Minden napnak megvan a maga jelentősége.
Na,most hogy ezt is kiadtam magamból leírom,hogy a tegnapi napnak mi volt a meglepetése.Éppen ebédeltünk,amikor csengettek.Esztivel egymásra néztünk,hogy ki lehet az.Egy valakit vártunk,hogy jön locsolni,de Ő azt mondta este jön.A másik személyre meg nem számítottunk,mert azt hittük,csak a szája nagy.Ezért egy pillanatra meg is ijedtünk,hogy tényleg ő jött.Kimentem ajtót nyitni,és három évfolyamtársam volt.Aha.Hát néztem egyet.Kettő elbújt a fal mellett,így tudtam nem kellene odamennem.Egyszer csak előugrott az egyik a vödör vízzel,de még idejében elugrottam.Háhááá nem sikerült.
Akkor bejöttek,beszélgettünk,és egy fél óra múlva mondták,hogy ők mennek.Jól van mondom,örülök,hogy eljöttetek.Mondták,hogy megtölteném-e a kannájukat,mert mennek még tovább.Hát mondom nem szívesen,mert sajnáltam a következő áldozatot.De mégis megtöltöttük.Tudtam,hogy nem kellene odaadnom a kezébe,de hát láttam,hogy elindul a biciklije felé,gondoltam,akkor minden oké.És az utolsó pillanatban megjelent mellettem és paccs.A víz máris a nyakamban volt.Na hát azt nem kívánom senkinek.Jég hideg víz,jég hideg szél...az igen.Végül anya engedte ki őket,én meg jöttem is átöltözni.Kész volt,az biztos.
No most egyenlőre ennyi,mert a szomszéd unokái kint vannak.Megnézem őket.Majd még jövök szerintem.
Ölelés,
Zs.